A fa szálerdőben, vagy sarjerdőben növekszik
A szálerdőben a fát sűrűn ültetik, a fák közel azonos korúak, 10-20 éves korkülönbséggel. A sarjerdő úgy keletkezik, hogy a kivágott fák töve újra fejlődik.
Az erdőben azok a fák, amelyek sűrűbb állásban, úgynevezett zárt állásban nőnek, egyenesebbek, egyenletesebb vastagságúak, törzsük ágmentesebb, lombkoronájuk kevésbé terebélyes, mint az egyedül álló, szabad állásban nőtt fáké.
A fatörzsek kitermelése irtással, vagy döntéssel történhet. A fa irtással történő kitermelésénél a gyökérrel együtt történik a kiemelés. Ennél a megoldásnál a tuskó is felhasználható és a fa helye simára dolgozható. A döntés során a fa föld felszíne feletti részét a tuskó felett átvágják. A tuskó és a gyökérzet így a talajban marad. Ezt a fakitermelési módot akkor alkalmazzák, amikor nincs mód az irtás elvégzésére.
Az irtás, vagy a döntés után következik a feldolgozás, amit erdőben, ill. a fafeldolgozó üzemekben végeznek.
A feldolgozó telepekre beérkezett árut gyakran hosszabb ideig raktározni kell. Ez idő alatt a lombos fákra nagy gondot kell fordítani. A tölgy- és diófát egy évvel a raktározás után dolgozzák fel, amikor a kérge a rönkről könnyen leválik. A bükk-, a kőris- és az égerfát azonnal fel kell dolgozni, mert száradáskor összerepedezik. A juhart nem lehet raktározni, mert elszíneződik. Az erdei- és jegenyefenyőt raktározáskor könnyen kék erezés támadja meg, ezért csak különösen száraz és szellős helyen szabad tárolni.